A Városliget kedvelt szórakozási és kulturális centruma, városrésze Budapestnek, amely a XIV. kerületben helyezkedik el. Az idők során rengeteg változáson ment keresztül, népszerűségének a 19. század vége volt a tetőpontja, ekkor meghatározó szerepet töltött be a nagyváros életében. Története egészen a középkorig nyúlik vissza, először Rogerius nagyváradi kanonok említi meg tatárjárásról szóló művében. A török korban elhagyatott zsombékossá vált a terület, melyet I. Lipót császár adott vissza Pestnek. A 18. században még Ökrösdűlőnek nevezték és leginkább legelő, homokpuszta volt, de egy mocsár is helyet foglalt az akkor még gondozatlan területen. Mária Terézia a maláriaveszély elkerülése érdekében előírta, hogy a kiirtott fákat újra kell telepíteni, a legeltetést pedig megtiltotta. A városvezetés azonban a kevés legelőterület okán nem tett eleget ezeknek az utasításoknak.
A 18. század végén, az akkor már kedvelt kirándulóhellyé váló „erdőt” Boráros János városbíró kezdte mulatóhellyé alakítani, de nem sokkal később Batthyány József hercegprímás kezébe került, aki a tervszerű fásításban és kiépítésben látta a megoldást. Rumbach Sebestyén orvos szőlőtermesztési célokkal megvásárolta a telket, kútásás közben viszont nagy meglepetésére egy vastartalmú forrást talált, s rögtön meg is építtette Pest első gyógyfürdőjét. De nem csak a fürdeni vágyók keresték fel ez idő tájt a Ligetet, mivel Grossinger Lipót mutatványos bérelte ki (bormérési jogot kapott, cserébe vállalta egy körhinta létesítését saját költségén) és üzemeltette azt. 1808-ban, az akkor megalakuló Szépítő Bizottmány felelt a park feltöltéséért és további fásításáért. A mocsár helyén szigetekkel tarkított tavat alakítottak ki, majd 1826-ban Anton Frigyes létrehozta az első vas tartószerkezetű hidat a sziget és a szárazföld összeköttetésére, valamint közel 20 évvel később Hild József tervei nyomán felépült a Hermina-kápolna is.
A reformkorban a Városerdő elnevezést kapta és egyre szélesebb körben felkeresett szórakozó színtérré nőtte ki magát. Céllövölde, csúszda és tánchelyiség is várta az érdeklődőket. A tó nyáron csónakázásra és halászversenyekre, télen pedig korcsolyázásra adott lehetőséget a polgári rétegnek. 1878-ban még világítást is kapott, szerepe tehát igencsak felértékelődött. A magas Korcsolya Egyleti tagdíj miatt a szegények nagytöbbsége kimaradt ezekből a tevékenységekből, ezért később létrehoztak számukra az eredeti mellett egy kisebb, olcsóbb korcsolyapályát. 1865-ben kezdték meg az állatkert és a Nagy-tó létrehozását, amely végleges formáját csak 1912-ben nyerte el.
Az Országos Általános Kiállításra (1885.) már sétányokkal, cirkusszal, a Vurstlival, a Stefánia úttal, tóval és állatkerttel is büszkélkedhetett a Liget. Növelte népszerűségét jó megközelíthetősége is, amiben segítették az újonnan létrehozott közlekedési eszközök: a lóvasút, az omnibusz és a villamos vonalak. A látogatószám folyamatos emelkedése szorosan összefüggött Budapest népességének ugrásszerű növekedésével. Az emberek egyre több időt töltöttek a sűrűn beépített területen és már nem csak a korábban nagy számban idelátogató arisztokraták, hanem az alsóbb rétegek is képviseltették magukat. Ez a társadalmi és kulturális vegyesség azonban nem azt jelentette, hogy az előkelőségek és a szegény dolgozók együtt mulattak, sőt megfigyelhető volt egy térbeli és időbeli elszeparáltság. Kevés olyan hely volt, ahol egyazon tevékenységet végezve együtt lettek volna. A felső rétegek és a polgárok kevésbé mulatni jártak oda, inkább hétköznapokon kávézni, sétálni, korzózni, egymással találkozni, valamint természetesen a színházakat, múzeumokat látogatni.
A Stefánia úton, ami a Sugár út folytatása volt és a híres korzó színhelye, az arisztokrata kocsik vonultak nagy pompával, ,,magyar homokfutók mentés, nagy bajszú parádés kocsisokkal, angol kocsis cilinderes, pofaszakállas lakájokkal”(Ujjé a Ligetben – Városligeti Kalauz). A kocsikorzó volt az egyik legnagyobb látványosság, melynek látogatói szintén elkülönültek, ,,de itt is a természeti különválás bölcs törvényei megteremtették a kocsi utat az igen előkelő és a gyalogutat a csak előkelő közönség számára”. Érdekesség, hogy vasárnaponként a korzót az egyszerűbb rétegek sajátították ki maguknak: ,,a körönd körül nincs nagyúri hintó, amelyet a közönséges napok délutánján lehet látni. Van sok bérkocsi, polgár családját, munkás kedvesét kocsikáztatja körbe, ahol a királyné és a miniszterek szokták”. (Lovas Dániel: Élet a régi Városligetben). A Liget déli kétharmadán a kor ízlésének megfelelően voltak kialakítva a sétányok, gondozott növényzettel és szökőkutakkal. A nyári kaszinó is az arisztokrácia kedvelt gyülekező helye volt, előfordult, hogy a király is tiszteletét tette itt. Elkülönültek tehát a szegényebbektől, akik többnyire a hét végén és kiemelt eseményeken jelentek meg, amikor kiszabadulhattak a hétköznapok szürkeségéből. Ilyenek voltak az 1860-as években induló népünnepélyek, mint a rügyfakadás ünnepe, amikor valóságos tömegek látogattak ki a Ligetbe. Ezt az állítást támasztja alá egy korabeli újság írása: ,,uracsok nincsenek, a bon ton azt parancsolja, hogy ünnepnap ne menj a nyílt mulatóhelyre, akkor a Canail is mulat. Nézzük a népet, akinek csak ünnepnap van ünnepe”. (Vasárnapi Újság, 1868. január 14.)
A kevésbé tehetős tömegek legkedveltebb szórakozóhelyei a Városliget északi felében helyezkedtek el, s közülük egyértelműen kiemelkedett a Vurstli. A munkások, kifáradva a többnapos munkától, azt várták, hogy eljussanak szabadidejükben ide, ahol többek között mutatványos bódék, erőművészek, jósok, tűznyelők és illuzionisták, valamint természetesen bábszínház várta őket. Számos panorámakép díszelgett errefelé, ezeknél viszont sokkal jelentősebb volt Feszty Árpád A magyarok bejövetele című 15 méter magas és 120 méter hosszú grandiózus körképe, amit a Mutatványos tér 15. számú parcellájában állítottak fel és sokáig meghatározó látványossága volt a környéknek. Híresnek számított még a „Szecesszió”, Helfgott Sámuel gyorsfényképészeti műterme, ami 1884-es alapítása után lehetőséget adott a látogatóknak emlékeik megörökítésére. Mivel ezek a gyorsfényképek kifejezetten méltányos árúak voltak, a szolgálólányok és a pihenőnapos katonák éppúgy fényképezkedtek itt, mint a polgári családok.
A Millenium is számos változást hozott a Ligetben. Az Ezredéves Kiállításra többek között a Milleniumi Földalatti Vasutat, a Műcsarnokot, a Vajdahunyad várát és az Ősbudavár nevű mulatónegyedet is elkészítették. A Hősök terén lévő Milleniumi emlékművet viszont csak 1898-ban kezdtél el megépíteni és az átadás egészen 1906-ig váratott magára. A Liget tehát a nemzeti érzelmek egy fontos színhelyévé is vált a kiállítással. Az egyetemes és magyar képzőművészet legnagyobb hazai bástyájaként megépült a Szépművészeti Múzeum, amely széles körű áttekintést kívánt nyújtani a festészetben és a szobrászatban. Hatalmas épületegyüttese 1906. december elsején, Ferenc József király látogatásával nyitotta meg kapuit. A múzeum legértékesebb gyűjteménye a Régi Képtár volt, mely magas színvonalú művészi alkotásokat mutatott be. Két évvel később az Angol Park, a későbbi Vidámpark is elkészült. 1913-ra Cziegler Győző 25 éves tervei alapján felépült a Széchenyi gyógyfürdő is. Ekkortájt élte fénykorát a Liget, s gyakran vetették össze olyan jelentős parkokkal, mint a Práter Bécsben, vagy a Hyde park Londonban. A zsúfolt nagyvárosból való kiszakadást, a természet élményét jelentette a budapestieknek.
Az I. világháború után megpróbálták renoválni a Ligetet, új padok, székek kerültek a régiek helyére, felújították az utakat és a pázsitot is. Rade Károly nevéhez köthető a közpark ma ismert megjelenése. Számos új zöld területet, játszóteret hoztak létre ekkor, s még a Műcsarnok környezetében is számottevő volt a növényzet. Megváltozott a Városligetbe járó tömegek összetétele is. Az értelmiségieknek nem volt már oly mértékben derogáló meglátogatni a Vurstlit, a bábszínházakat, a kocsmákat, gyakran töltötték idejüket az alacsonyabb rétegekkel. Egyre erősebb volt ebben az időben a sport kultusza, megnőtt az igény tehát a sportolási lehetőségekre, amelyekben a Liget bővelkedett. Az új forradalmi vívmány, a mozi térnyerése jelentős volt ebben az időben. A filmszínházak hétvégenként több mint 100.000 embert fogadtak és a hét közepén sem volt sokkal alacsonyabb ez a szám. Ezt természetesen a megszokott szórakoztató létesítmények sínylették meg, amik nem tudtak versengi a mozgókép adta élménnyel. A Vurstli és a bábszínház már közel sem volt olyan népszerű, mint korábban, noha például a Barokaldi cirkusz lovasbemutatóival és állatmutatványokkal még a húszas években is megtöltötte a nézőteret, valamint a Liliputi színház is nemzetközi hírnévnek örvendett. Az Állatkert szintén a hagyományos vonalat képviselte, a cirkusszal együttműködve gyűjtötte vendégeit. A technika fejlődésével lépést tartva a 30-as években már dodzsem, motorizált ringlispil is megtalálható volt a Vurstliban. Az Angol Park is számos újításon ment át az évek során, hullámvasút és különleges csúszdák épültek ott. Az 1929-es gazdasági világválság miatt mindazonáltal sok látogatót vesztettek a szórakoztatóhelyek, színházak és a mozik is.
A második világháború alatt rengeteg veszteség érte a Városligetet, a bombázások az összes jelentősebb épületet elérték, s a növényzet is katasztrofális állapotba került. Igazi pusztítása azonban csak ezután, a Rákosi korszakban kezdődött. Az akkori vezetés a terület más jellegű felhasználása mellett döntött, mivel elutasította a polgári értékeket. Folytatva a „munkásmozgalmi hagyományokat”, Sztálin szobor épült az akkor már Felvonulási térnek nevezett placcon a fasorral szemben. Az Iparcsarnok és a Király pavilon megrongálódott épületeit elbontották, ahogy a Gerbaud-pavilont és a Fővárosi Nagyvendéglőt is, a Panoptikumot pedig felszámolták, a bábukat a földbe temették. Ez az erőszakos akarat érvényesült akkor is, amikor a Szépművészeti Múzeumból az összes magyar alkotás eltüntetésére adtak parancsot, ami a szovjet mintát követte.
A Felvonulási téren április 4-én díszszemlét tartottak, május elsején pedig a munka ünnepét, vagyis a munkásság felvonulását. 1947. augusztus 19-én több százezres tüntetést tartottak a Hősök terén. A kiszélesített úthoz ugyanakkor egy tribün is tartozott, melynek megépítése érdekében lebontották a villamos végállomását, a Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat is. 1969-ben adták át, a mára már lebontott Tanácsköztársaság emlékművét. Így próbálták a Városligetre erőltetni a munkásmozgalmi kultúrát, ami a régi parkhoz köthető emlékeket kívánta felülírni.
A Budapesti Nemzetközi Vásárt egészen 1974-ig itt rendezték meg. Ez volt a változás éve a park életében, ekkora kezdődtek meg egész területén a felújítások. A kivágott vagy elpusztult fákat pótolták, több ezer cserjét ültettek el, valamint a kitermelt földből létrehozták a Szánkódombot, amit később Királydombnak kereszteltek el. 1989. után megkezdték a kommunista építmények, szobrok eltüntetését, így többek között Lenin szobrát is. A Felvonulási téren emlékművet hoztak létre és az új neve Ötvenhatosok tere lett. Ennek ellenére a Liget a mai napig nem heverte ki az 1945-től 90-ig tartó pusztítását. A leharcolt sportpályák és bazári üzletsorok keverednek a rendben tartott részekkel, a park nyugalmát megzavarja a lármás autóút, rengeteg roskadozó épület csúfítja összképét.
A legújabb renoválás és fejlesztés tervéről 2015-ben döntöttek. A Liget Budapest projekt keretein belül kerül sor többek között a közpark helyreállítására, a Fővárosi Nagycirkusz új épületkomplexumának felépítésére, a Hermina garázs létrehozására, az Olof Palme ház teljes körű rekonstrukciójára. A nagyszabású tervek része a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum Ligetbe költöztetése, valamint a Fővárosi Városligeti Színház épületének az eredeti tervek alapján történő újjáépítése. A Magyar Zene háza a Washington szobor mögött fog megvalósulni, a korábbi Felvonulási térre tervezett mélygarázs pedig már meg is épült. A főváros azt is célként tűzte ki, hogy a meglévő faállományt a lehető legnagyobb mértékben megtartsa, hiszen a Liget területén több száz éves, jelentős dendrológiai értékkel bíró fák találhatók. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója közleményében így fogalmaz: ,,a beruházás során esetlegesen kivágandó fák visszapótlása az előírtnál sokkal szigorúbban, többszörös biológiai értéket eredményezve fog történni a Liget területén belül”.
Lakatos mondta
ja